Nemrég olvastam a hírekben, hogy kedvenc Fidesz vezetésünk megint egy roppant elegáns eszközhöz nyúlt, hogy megakadályozza az ellenzék tömegtüntetését március 15-én. Mint ahogy tavaly, most is előre lefoglalták Budapesten azokat a helyszíneket, ahol sor kerülhetne jelentősebb tömegrendezvényre.
Gondolkodtam azon, vajon nem lehetne-e valahogy frappáns választ adni erre a mérhetetlen cinizmusra, amit ismételten tanúsítanak. Az jutott eszembe, hogy ha nem lehet egy "nagy" tüntetés, akkor legyen sok kicsi. Mondjuk húsz vagy ötven vagy akár kétszáz. De tényleg. A lényeg a következő: meghirdetjük a "Talpra magyar!" (vagy valami hasonló közhelyszerű) tüntetéssorozatot, amihez bármely szervezet csatlakozhat, bárhol az országban. Egy dolgot kell vállalniuk, hogy a tüntetés közös "műsorát" valamilyen módon kihangosítják a jelenlévőknek. Minden helyszínen lehetne saját tartalom is, de lenne mondjuk egy 1 órás rész, ami minden helyszínen szólna a hangszórókból. A résztvevő szervezetek közül például sorsolással kiválasztjuk, kiknek a beszédei hangozzanak el a közösben.
Ezzel a módszerrel véleményem szerint több problémát is meg lehetne oldani egy csapásra. Egyrészt nem kell tömegrendezvényre alkalmas szabad helyet keresni. Másrészt mivel országszerte sok helyszín lenne, nem kerülnének hátrányba a vidékiek, akik nem tudnak elutazni Budapestre, de szívesen kinyilvánítanák nemtetszésüket a kormány tevékenységével kapcsolatban. Harmadrészt az egésznek lenne egy közös kerete, de mégsem merülne fel a szokásos probléma, hogy hajlandóak-e az LMP-sek a DK-sokkal, a Millások az MSZP-sekkel, stb. közösen tiltakozni.
És még valami. Lenne egy ötletem a számháború megelőzésére is. Tudniillik, hogy a hivatalos tájékoztatás majd 20.000 főre taksál egy valójában 100.000-nél is nagyobb tüntetést. A rendezvényeken lenne egy pillanat, amikor megkérjük az embereket (ezt természetesen csak a bátrabbak fogják vállalni), hogy tartsák a magasba telefonjaikat, készítsenek egy képet a tömegről és osszák meg azon a bizonyos közösségi oldalon a tüntetéssorozat oldalán. Azt sem bánnám, ha akár a mobilszolgáltatók, akár a közösségi oldal megbénulna a terheléstől, de ha ez nem is történik meg, azért mégis nehéz lenne eladni a zembereknek a köztévében, hogy néhány tucat tüntető volt jelen, amikor a ma már minden háztartásban jelenlévő internetes oldalon ezrével záporoznának a képek a több tucat helyszínről. Az egész eseményt pedig mondjuk lezárhatnánk azzal, hogy minden helyszínen egyszerre elkezdjük skandálni a következőt: "A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"
Nekem tetszene. Persze mondhatja erre a Fidesz és a támogatói, hogy a nemzeti ünnep nem erre való. Sajnos igazuk is van, de már az idejét sem tudom, mikor szólt utoljára az ünnep tényleg csak az ünnepről, és természetesen ellenzékben a Fidesz is ugyanúgy napi politikai célokra használta jeles napjainkat. Én lennék a legboldogabb, ha március 15-e vagy október 23-a úgy zajlana, hogy a nagy közös állami rendezvényen az államfőn kívül például csak a legjelesebb színészek közül szólalna fel néhány és az egész műsort a parlamenti pártok vezetői egymás mellett ülve hallgatnák és senki nem érezné szükségét, hogy saját ünnepséget vagy akár tüntetést szervezzen. Sajnos a mi társadalmunk még nem tart a fejlődésnek ezen a szintjén, de remélem, hogy egyszer ide is eljutunk.
Remélem.
