Alapvetően nem politizálási céllal hoztam létre a blogot. Sajnos azonban a mi kis országunkban lassan minden politikává válik. Nem tudom, ki hogy van vele, de én már mindenhol azzal találkozom, hogy az élet legkülönösebb helyeire is befurakodik ez a valami. Például mikor valaki szervez egy kulturális rendezvényt a kerületi piacra és előtte felhívják telefonon, hogy ugye nem lesz semmi politizálás, meg szórólapozás, csak azért mert a szervező férje aktív tag egy ellenzéki pártban. Vagy amikor fülébe jut az embernek, hogy addig ne is számítson a civil szervezet önkormányzati támogatásra, amíg az az ellenzéki körökhöz tartozó személy az elnöke. Meg amikor a közalkalmazotti munkaviszonyod elvesztésével fenyegetnek, ha nem hagyod abba a közösségi oldalakon a nemtetszésed kinyilvánítását, stb. Ugye nap mint nap találkozunk ezekhez hasonló történetekkel és még sokkal durvábbakkal is. Nem csoda, ha az ember úgy érzi, mintha visszafelé haladnánk az időben. A minap épp a Duna Tv-n adták Szabó István Mephisto-ját. El kell ismernem súlyos hiányosságomat, eddig még nem láttam. Szóval csendben ültünk a feleségemmel a TV előtt és csak pislogtunk. Akkora áthallások voltak benne a mai viszonyokkal, hogy szóhoz se jutottunk. Magyar Művészeti Akadémia meg ilyenek. Elképesztő. Persze majd mondják sokan, hogy márpedig ez nem diktatúra és szólásszabadság van meg ilyenek, de valahogy az ember egyre inkább azt érzi, hogy folyamatosan megy össze a tér, mintha épp kimosnák rajta a ruhát, már kezd mindenhol szorítani. Nem túl kellemes érzés és a legrosszabb az, hogy nem tudod, meddig tart ez még. Ők azt mondják demokrácia, de valami mégsem stimmel, valahogy kifordult önmagából.
Éppen ezért nem mehetünk el szó nélkül a mai viszonyok mellett, muszáj foglalkozni azzal, hogy hogyan működik (vagy épp nem) az országunk és mit várhatunk a jövőben. Lesz-e értelme itt maradni vagy jobban teszi minden értelmes, jóérzésű ember, ha szedi a sátorfáját és szerencsét próbál máshol.
Foglalkozni kell vele, beszélni róla, gondolkodni és akkor majd rájövünk, hogyan tereljük vissza a dolgokat a rendes kerékvágásba.
Remélem.
